A FALU TÖRTÉNELME:

Hiteles kiadványokban fennmaradt első írásos emlékei 1314-ből való, majd másfél évtized múlva már possesio, vagyis nagyobb faluként tartják számon. Nevét ekkor Kwzdyrnek írták és a pécsi káptalan birtoka volt. A török megszállás idején részbirtokai voltak a Pestényi, az Őri-Dachol családnak. 1550 után Bika Imre sziget(vár)i hadnagy és a kisasszonyfai Istvánffyak voltak érdekelve, majd 20 családtól szedtek adót Küzdér településén, melyek közül tizenegynek a leszármazottai (15 családban 20 fő) a mai nap is a faluban élnek. A török kiűzése után ismét a pécsi káptalané, majd a papnöveldéé lett. 1725-ben készült pecsétjén fektetett ekavas (vagy domb) felett három búzakalász látható. Lakosai mind római katolikus magyarok voltak. 1938-ban 235 fo, 1945-ben 224 fő, 1949-ben 259 fő, 1980-ban 162 fő, 1985-ben 154 fő, 1990-ben 122 fő, 1995-ben 138 fő, 2000. január 1-én 148 fő.

A lakosságot évszázadokon át életben tartotta a szülőföld szeretete, annak a szülőföldnek amelyet erdők választanak el a szomszédos településektől, melynek határában aranyló búzamezők ringanak, amire a zöld-arany-zöld zászló mindig emlékezteti.

A törökök óta megtizedelte a falut az I. világháború, majd a második tovább gyötörte. Nem volt vége a "Hányszor támad tenfiad, szépházam kebledre", mert a bolsevik ideológia a falu jelentős részét kulákká nyilváníttatta, s közülük nem mindenki nyugszik ősei sírhantjai között. Ottmaradtak a Hortobágyon és más munkatáborokban.

Erről a Kisdcérről meséljetek majd gyermekeiteknek, unokáitoknak, s újabb évszázadokig gyönyörködhettek szülőföldetek szépségeiben.